Haszon Agrár Magazin: Hogyan lehet önfenntartó egy település?

Az államháztartási hiánycélt az önkormányzatok miatt nem lehetett tartani – hallhattuk néhány hete. Kong a kassza fent is, lent is, ám a postán minden hó ötödikén tömött sorokban állnak a munkaképes fiatalok segélyért. Ebből nem lesz működőképes település. Hogyan lehet az önkormányzatokat újra élettel tölteni?

Én egyre több példaértékű kezdeményezéssel találkozom” – állítja Bagi Béla, a Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet szaktanácsadója. „Egyre többet hallom, hogy van a település közelében egy elhagyott állami föld, esetleg akad még rajta valamiféle infrastruktúra is, vagy más felújításra váró és termelésbe állítható alkalmatosság. Például egy üvegház-csontváz vagy kút, talán öntözni is lehetne. Van ott esetleg még egy trafó is hozzá. Nem lehetne ezeket valamiképpen hasznosítani? Tehát akad néhány polgármester, aki már elkezdett gondolkozni.”

Angliában, Franciaországban 70 kilométeres körzetből 70 százalékban ki lehet elégíteni az adott körzetben élők igényeit – utal külföldi megállapításokra a szakember. Ez nálunk is megoldható kell legyen, hiszen Magyarország adottságai sem rosszabbak.

Vállalkozó önkormányzat

Hogyan látja ezt a kérdést egy gyakorló polgármester? „Hagyományos önkormányzati költségvetéssel csak nagyon alacsony színvonalon lehet ellátni a településekhez delegált feladatokat. Ezért egy olyan önkormányzatnak, amelyik a népességmegtartás mellett gyarapodni, a lakosairól valódi szükségleteiknek megfelelően (nem csak az állami segélyezési rendszert alapul véve) akar gondoskodni, beruházásösztönzőnek kell lennie” – vallja Morvai János, Kál polgármestere.

Szerinte az önkormányzatnak magának is létre kell hoznia beruházásokat, és vállalkozóvá kell válnia. Erre lehetőséget ad a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény és módosítása (2010. évi LXVIII. törvény).

Az ilyen típusú önkormányzat nemcsak a kötelezően ellátandó közszolgáltatási feladatokhoz szükséges eszközöket biztosítja, hanem mindezeken túl gondoskodik és fejleszt. „Legkézenfekvőbb megoldás a mezőgazdaság öko- és biogazdálkodással elegyítése, ha községünket gyorsan pénzhez szeretnénk juttatni. Elsősorban saját lakóink, intézményeink jó minőségű élelmiszerrel való ellátása a cél, ez a legolcsóbb és a legegészségesebb is. De folyamatosan növekszik a városi lakosság kereslete is az öko-, bio- és falusi termékek iránt. Erre kell elsősorban alapoznunk. Aztán ha van búzánk, lehet malmunk is, az önkormányzatnak lehet saját péksége, és így tovább…”

Vagyis a termeléstől tovább kell lépni a feldolgozás felé, mindezt a helyi gazdák összefogásával, bevonásával. A multinacionális cégekkel a kistermelők egymagukban úgysem tudnának versenyezni. Kál kormányzata egy piaccsarnok felépítésével is segíti a helyi értékesítést. Az elképzelés az, hogy a helyi önkormányzat égisze alatt beindítják a kertészeti termelést. A gazdasági tevékenységet egy 100 százalékban önkormányzati tulajdonú vállalkozás végezné.

Minden munkaképes dolgozzon!

„Az iskola, az óvoda, az öregek napközi otthona számára megtermelhetnénk a szükséges alapanyagokat. Az ezen felül megtermelt árut a (szintén önkormányzati tulajdonú) helyi piacon értékesítenénk. Ezek a termékek kizárólag vegyszermentesen és kézi munkaerő felhasználásával készülnének” – vázolja a célokat a fiatal polgármester.

Az önkormányzat közmunka-programjában a mezőgazdasági munka kulcsfontosságú. A munkaerőpiacról kikerült, alacsony végzettségű embereket itt foglalkoztatnák. A településen jelenleg 235 fő részesül munkanélküli segélyben, akiknek 30 napot kötelező ledolgozniuk ahhoz, hogy a jövő évben is ellátásban részesüljenek.

Van egy csemetekert is, mellyel az önkormányzat bekapcsolódhatna az ország facsemete-előállításába, részt vehetne az erdőtelepítési programokban. A hűtőház lehetőségeit kihasználva a betárolt áru időben ütemezve csomagolható, kiszerelhető. Lehetőség van más tevékenységekre is, ilyen például a savanyítás, lekvárfőzés, pálinkakészítés. Terveikben szerepel egy erdei iskola létrehozása, ahol a gyerekek megismerhetik a falusi, vidéki életforma szépségeit, felismerhetik, hogy egy községben mindenkire szükség van.

Az önfenntartásban benne rejlik a függetlenség is. Egyre több önkormányzat gondolkodik saját energiaforrás megteremtésében, „zöld” alapanyagból. Kál is tervezi a településen keletkezett zöld hulladék hasznosítását. Amit minden önkormányzat meg tudna valósítani, az a komposzt központi gyűjtése, majd felhasználása a települési tulajdonban lévő földeken.

Amihez egy „kicsivel” több pénz és kurázsi kell, az a biogáz termelése, a fóliaházak fűtése. Erre is egyre több példa akad. Kál energikus polgármestere ezt egyelőre hosszú távú célként tűzte ki maga elé.

Kire bízhatunk állatot?

A gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet (KÁTKI) jól ismert régi magyar baromfifajtáiról, de ugyanitt hal-, nyúl-, méh- és prémesállat-tenyésztéssel is foglalkoznak. Tavaly óta az intézmény koordinálja a tradicionális állatfajok hazai fenntartását, génjeik megőrzését. Az általuk létrehívott Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete (MGE) működteti a Baromfi mintafalu programot. Ennek keretében a szívós régi magyar fajtákat kijuttatják a hátrányos helyzetű térségekbe, hogy ott az önellátást és a helyi foglalkoztatást segítsék velük.

Eddig 14 település kért a mindennek ellenálló baromfikból, de a kísérletet nem minden kihelyezett állat élte túl. „Az az érzésem, mintha az emberek nem becsülnék meg eléggé, amit kedvezményesen kapnak” – véli Szalay István, az előbb említett intézmények vezetője. A tenyésztojások jelképes összegért kerültek ki például a Baranya megyei Csertőre, ahol kikeltették, majd harmincasával kihelyezték a naposcsibét a programba bejelentkezett 14 családhoz. Csak a keltetés árát kérték cserébe, illetve azt, hogy a majdan beinduló tojástermelésből jusson az önkormányzat kezelésében működő konyhákra. Aki nem boldogul a csirkeneveléssel, egy felnevelt tenyészkakas és -tyúk ellenében kiszállhat belőle – hangzott az ajánlat. Egyébként az állomány harmadát étkezési célra bárki kivághatta.

Patkó Béláné polgármester asszony egy év elteltével arról számol be, hogy a családok felénél vált be a tyúktartás. A másik felénél vagy a „róka vitte el” a jércéket, vagy csalódtak az ősmagyar csirke húsában. Aki viszont arra tartja őket, amire kapta – tojástermelésre és csibenevelésre –, az nem panaszkodik. „Most legalább tudjuk, kire bízhatunk állatot. Akiknél bevált a dolog, ott hamarosan más állatfajokkal – nyúllal, mangalicával – is próbát teszünk” – mondja az eltökélt polgármesterasszony, aki szintén munkanélkülieket foglalkoztat a település földjein.

Szociális földprogram

Lábatlanban április 15-éig várták a jelentkezőket egy helyi kezdeményezésű, saját költségvetésből működő szociális földprogramba. Tíz, kerttel nem rendelkező család kapott 500-1000 négyzetméter földet, ahol csekély jövedelmüket saját termelésből egészíthetik ki. A felszántott terület ingyenesen került a családok használatába, plusz a jelentkezők 15 ezer forint értékben vetőmagot is kaptak. Eredmények jövőre várhatók.
A „program” valójában 19 éve indult az országban, alulról jövő kezdeményezésként, nem kormányzati találmány. 1992-ben a termelőszövetkezetek felbomlása idején a földek nagy része parlagon maradt, ekkor támadt a gondolat: hasznosítsuk ezeket a megugró munkanélküliség enyhítésére, a szociális felszültség mérséklésére.

A szabolcsi Rozsály szolgált mintául sok település számára. Az itteni polgármester, Sztolyka Zoltán vasszigorral vette kezébe az irányítást. Közölte az itt élőkkel: aki nem képes a minimálisan elvárható erkölcsi és fizikai nevelést biztosítani, annak gyermekét kiemelteti a családból. Itt nincs demokrácia, van viszont haladás: a helyi romák már maguk veszik meg a malacot, és a maguk termelte takarmányból nevelik fel. A fölös terményre maga az önkormányzat jelentkezik vevőnek, a település kezelésében lévő konyhákat látják el a friss áruval.

A szintén szabolcsi Uszkán a romák aránya 90 százalék feletti, mégis messze túljutottak az önellátás, önfoglalkoztatás szintjén: konzervuborkát termelnek. Ehhez persze kell egy működőképes konzervgyár és még valami: működő faluközösség. Uszkán történetesen a Szabadkeresztyén Gyülekezet kovácsolta egybe a falut.

A 90-es években még csaknem 500 településen futott valamilyen szociális földhasznosító kezdeményezés, de mára is maradt 200 ilyen helyszín. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemhogy a piacra termelés, de az önfenntartó működés sem valósul meg az esetek többségében. A csirkét, a vetőmagot évről évre ki kell osztani az embereknek, valahogy sosem marad akkora szaporulat, amelyből a következő évi termelés újraindulhatna.

Ezzel együtt nem szabad feladni. Az emberek taníthatók. Lehet, hogy csak arra van szükségük, hogy lássanak egy működő mintát – vallja Szalay István is. Mi most megmutattunk néhányat.

magyar