Közel negyven megyénkbeli település pályázott arra, hogy a jövőben is zavartalanul elvigye a szemetet a szolgáltatójuk. Kettő kivételével egy sem nyert.

Többször is beszámoltunk arról, hogy a rezsicsökkentésnek, s az újabb terheknek (útdíj, új szemétlerakási díj) köszönhetően a megyénkben szolgáltató hulladékkezelési cégek a csőd szélére sodródtak. Közülük hónapok óta többen is veszteséggel kényszerülnek működni. Számukra az utolsó szalmaszálat az a kormányzati kompenzáció jelentette volna, amire 39 megyénkbeli település pályázott, többségük sikertelenül. Csupán Gyöngyös és Gyöngyöstarján kapott támogatást. Innentől kezdve csak idő kérdése, hogy mikor húzzák le végleg a rolót.

A PEVIK Kft. ügyvezető igazgatója, Garai Ferenc értetlenül áll döntés előtt. Azt mondja, semmiféle logika nem található a pályázatok elbírálásában. Számukra egyet jelent ez a kormányzati üzenet: lassú halálra ítélték az egyébként is jó ideje vegetáló céget.

A Földművelésügyi Minisztérium a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás zavartalanságának biztosítására, fejlesztésére kiírt pályázatokra egymilliárd 67 millió forintot osztott szét az önkormányzatok és hulladékgazdálkodási társulásaik között. A tárca eredetileg 428,6 millió forintos kerettel hirdette meg a pályázatot, de figyelemmel a jelentkezők számára, a kiosztható összeget egymilliárd forintra emelte fel. A 39 Heves megyei pályázó közül csupán két önkormányzat nyert: Gyöngyös 58, Gyöngyöstarján pedig 13 millió forintot.

A kompenzációs pályázatra tavaly év végén 524 igény érkezett be, amiből 480 támogatott pályázat. Ezek közül 413 kifejezetten a rezsicsökkentés miatti veszteségek kompenzációja címén készült, az általuk igényelt összeg 14,6 milliárd forint. Eszközök vásárlására, fejlesztésekre mindösszesen 64-en nyújtottak be pályázatot, melyek támogatása összesen csupán 1,6 milliárd forintot tesz ki. Mindössze három önkormányzat nyújtott be pályázatot hulladéklerakó, szelektív gyűjtő létesítésére.

Garai Ferenc a cége jelenlegi helyzetéről elmondta, az elmúlt hónapokban  kénytelenek voltak több milliónyi hitelt felvenni, hogy működni tudjanak. Fedezetként a telephelyükön lévő épületek és vagyontárgyak szolgálnak. S ha ez önmagában nem lenne elég teher, akkor arról is beszélni kell, hogy a lakosság fizetési morálja tovább romlik.

S hogy meddig lehet ilyen körülmények között talpon maradni? Addig, ameddig a hitelezők tűrnek. Ha elfogy a türelem, zárolhatják a vállalkozás számláit, s onnantól kezdve a kukásautókat sem tudják megtankolni. Hogy ez mit jelent nekünk, lakosoknak? Ha nem történik semmi változás, talán év végéig tudják elszállítani a szemetet.

A pétervásárai székhelyű, öt település önkormányzata – még Erdőkövesd, Ivád, Kisfüzes, Váraszó – által fenntartott PEVIK Kft. körülbelül 40 ezer ember hulladékkezelését végzi számos megyei helységben. Az önkormányzati tulajdonú közszolgáltató cég tevékenységi körébe tartozik a települési szilárd hulladékgyűjtés, konténeres hulladékszállítás, házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés, zöld hulladékgyűjtés, közösségi komposztálás.

A társaságnál bonyolítja a helyzetet, hogy a környékbeli helyhatóságok is tulajdonolják a céget, tehát a keletkezett veszteségen elvileg azoknak is osztozniuk kell(ene). Eged István, Pétervására polgármestere például úgy fogalmaz: a jelenlegi helyzet elkeserítő. Hozzáteszi, hogy a PEVIK jó színvonalon, elfogadható áron szolgáltatott éveken át a térségben. Azzal, hogy a jogszabályok változása miatt csőd szélére sodródott a társaság, az önkormányzatok is nehéz helyzetbe kerülhetnek, hiszen felmerül a kérdés, ki fizeti vissza a kényszerből felvett kölcsönöket?

– Az egész rendszer tele van ellentmondásokkal – így fogalmazott a napokban Nagy György, a Köztisztasági Egyesülés igazgatója –, hiszen a lerakási díjnak elviekben a hulladékcsökkentésre való ösztönzés volna a célja, ám azzal, hogy az állam ebből bevételt irányoz elő, mégis annak a növelése látszik célként. Másfelől azok a lerakók, ahol nincs feldolgozó kapacitás, nem is tudják csökkenteni a hulladékot, így ezek számára büntetés a járulék fizetése. Azok a vállalkozások, ahol nagy beruházásokkal létrejöttek a feldolgozók, inkább képesek lennének a járulék befizetésére, hiszen ők csökkenteni tudják a szemetet.

Egyik napról a másikra veszteségesek lettek
Sok évvel ezelőtt a kormány és az Európai Unió ösztönzésére az önkormányzatok összeálltak, összefogtak és regionális non-profit közhasznú hulladékgazdálkodási vállalkozásokat hoztak létre. Az alapelv az volt, hogy ezek az önkormányzati cégek átterhelhették az összes felmerülő költségeiket a fogyasztókra. Ezután 2012 végén a Fidesz-kormány bevezette a 20 százalékos fogyasztói energiaár csökkentését, 2013 tavaszán pedig a kormány elfogadtatott egy olyan törvényt a parlamenttel, amelynek értelmében az összes háztartási közszolgáltatás díját 10 százalékkal kellett csökkenteni a szolgáltatóknak. Ezek sodorták a csőd felé a cégeket.

Kálban már megtalálták a jónak tűnő megoldást
A káli önkormányzat által létrehozott gazdálkodó cég az idei esztendő januárjától immár öt település összesen nyolcezer lakosának a hulladékát szállítja el. A kukásautót maga a helyhatóság vásárolta meg még 2011 végén, s kezdetben csak a káliak szemetének összegyűjtéséről gondoskodtak. A későbbiekben azonban kiterjesztették ezt a szolgáltatást a szomszédos Nagyút, Kompolt, Tófalu és Aldebrő területére is. Az öt helységben egységesen évi 22 ezer 200 forintos díjért gyűjtik be a szemetet hetente egy alkalommal. Ez jóval olcsóbb a korábbi díjnál, amikor is a szolgáltató még 25 ezer forintot kért egy 120 literes szeméttároló esetén.