Heves vármegye főispánja hangsúlyozta, hogy a 175 évvel ezelőtti márciusi események leírhatatlan lelkesedést keltettek szűkebb hazánkban is.
– Az egyik legszebb nemzeti ünnepünk március 15-e – kezdte ünnepi beszédét Ignácz Balázs, Heves vármegye főispánja Kálban, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett keddi megemlékezésen.
– A rövid, sötét téli napok után a tavasz visszaadja a lelkesedést, az optimizmust és felszabadultan ünnepelhetjük a modern parlamentáris Magyarország születésének napját. Fiatalok műsorával, versekkel és dalokkal idézzük fel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emlékezetét, kokárdát tűzünk a kabátjainkra, épületeinkre pedig nemzeti lobogót. Jelképeink szinte életre kelnek ezen az ünnepen. A három nemzeti szín már 48’ előtt is meg-megjelent pecséteken, címerekben, okleveleken, de a magyar színek csak a nemzeti ébredés idején rögzültek. Országszerte a reformkorban kezdték általánosan használni a piros-fehér-zöldet, Szendrey Júliának még nemzeti színű selyemruhája is volt. A hagyomány szerint ő tűzte az első kokárdát is férje, Petőfi Sándor kabátjának hajtókájára. Az azonban biztos, hogy a magyar hazafias eszmék jelképeként a pesti forradalmi ifjúság és a következő napokban az őket támogatók szerte az országban viselték a trikolór szalagrózsát.
Ezelőtt 175 évvel, a népek tavaszán megmozdult Európa. Itália, Csehország, Franciaország, majd Bécs után felcsapnak a lángok Magyarországon is. A pest-budai események középpontjában a magát Fiatal Magyarországnak nevező csoport állt. Újságírók, költők, ügyvédek, egyetemisták, gondolkodó értelmiségiek találkoztak a Pilvaxban – fiatalok: ők a márciusi ifjak. Jókai felolvasta a 12 pontot, Petőfi elszavalta a két nappal korábban írt Nemzeti dalt. Vonultak helyszínről helyszínre lelkesen. Egyre többen hallgatták őket és egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Útba ejtették a Landerer nyomdát, ahol kinyomtatták a reformköveteléseket és a Nemzeti dalt – ezzel az egyik követelést meg is valósították: eltörölték a cenzúrát. A 12 pont így kezdődik:
„Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés!”. A magyar forradalom vér nélkül győzött, míg például Bécsben harcok árán ingott meg a császári rendszer. Ahogy Jókai írja, „Mit más népek karddal vívtak ki maguknak, azt e nép puszta kézzel, csupán szent lelkesülésének tüze által, egyetértve…”
A márciusi események leírhatatlan lelkesedést keltettek megyeszerte is - olvashatjuk a Heves vármegyéről szóló kötetben. Orosz Ernő, a vármegye későbbi levéltárnoka anyagaiból tudjuk, hogy a változások miatti öröm jeléül kitűzték a nemzeti zászlót a vármegyeházára. Az áprilisi törvényeket Hevesben május elsején hirdették ki. Törvény született a népképviseleti országgyűlésről, Magyarország és Erdély egyesítéséről, a közteherviselésről, a jobbágyfelszabadításról és a sajtó szabadságáról is. A 31 cikkelyből álló törvénykönyv a kivívott függetlenség és a polgári átalakulás dokumentuma. Megszületett a modern, európai, parlamentáris Magyarország. Az ország gazdasági, politikai, kormányzási rendszere végérvényesen és gyökeresen megváltozott.
Az áprilisi törvények alapján vált hivatalosan elismert nemzeti jelképünkké a jelenleg is érvényben lévő zászlónk és nemzeti címerünk. A városi és vármegyeházi képviselő-testületek az új törvények szerinti rendelkezéseket hoztak. Amikor a nemzet nagy győzelmét, a forradalmi vívmányokat meg kellett védeni, megszervezték a nemzeti őrsereget. Heves- és Külső Szolnok vármegye nemzetőreit három zászlóaljba rendezték, később pedig mozgó nemzetőr csapatot, lovas- és vadászegységet, majd honvéd zászlóaljat is kiállított a megye. A honvédő küzdelem csatái, hadtörténeti eseményei vármegyénket is érintették, a kápolnai ütközetről az iskolai tankönyvekben is olvashatnak a gyerekek.
Ma, amikor közösen énekeljük a kétszáz éves Himnuszt, megkoszorúzzuk országszerte a kétszáz éve született Petőfi Sándor szobrait és meghallgatjuk a 175 éves Nemzeti dalt szavaló gyerekeket, emlékeznünk kell az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vívmányaira és az azokért küzdő hősökre. A hősökre, akik fegyverrel szálltak szembe az elnyomó akarattal és a hősökre, akik a városokban, falvakban kiálltak a polgári átalakulás, a szabadságjogok és a nemzeti önrendelkezés mellett. Becsüljük és ünnepeljük a szabadságunkat! Azt a szabadságot, amelyet 48-as mártírjaink álmodtak meg nekünk, és ne feledjük: Legyen béke, szabadság és egyetértés – zárta ünnepi gondolatait Ignácz Balázs.
A Fő téri Turul-emlékműnél lezajlott ünnepség előtt dr. Artner Péter plébános celebrált szentmisét a káli római katolikus templomban. A nagyközség központi terén a nemzeti Himnuszunk eléneklése után Balogh András, az egri Gárdonyi Géza színművésze szavalta el Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét. A 175 éve Pesten kirobbant forradalom, s az azt követő függetlenségi küzdelmek eseményei a káli Gárdonyi Géza Katolikus Általános Iskola diákjainak előadásában elevenedtek meg. Az ünnepi műsor koszorúzással, végül pedig a Szózat közös eléneklésével zárult.
Forrás: Heol.hu