A 11. Malenkij Robot Emléktúra résztvevői ugyanazt az utat gyalogolták végig, amit 81 éve a Szovjetunióba hurcolt honfitársaink. A malenkij robot kegyetlen munkatáboraiból nagyon sokan sosem térhettek haza Magyarországra.

Kál-Kápolna vasútállomáson idén is megemlékezők várták vasárnap kora este a hagyományos Malenkij Robot Emléktúra érkező résztvevőit. A 11. alkalommal megrendezett emlékező túra résztvevői január 2-án indultak Zebegényből, a Dunakanyartól, és azt a 134 kilométeres távot gyalogolták le, amelyet az elhurcoltak is megtettek 81 évvel ezelőtt, 1945 januárjában.

A résztvevők a menetükkel azokra a 12 településről elhurcolt, német gyökerekkel rendelkező honfitársainkra emlékeztek, akiket 1945 januárjában ezen az útvonalon hajtottak a Heves vármegyei vasútállomásra, ahol bevagonírozták, és "egy kis munkára", oroszul malenkij robotra, valójában kényszermunkára a Szovjetunióba deportáltak. Nagyon sokan közülük sosem tértek haza a munkatáborok kegyetlen világából. Az áldozatok legtöbbjének a "bűne" a német származása volt, a magyarországi svábokat kollektív háborús bűnösséggel bélyegezték meg a szovjet hatóságok. 

A Malenkij Robot Emléktúra a magyarság valamennyi XX. századi traumájára felhívja a figyelmet

Kosztra Gábor nagymarosi középiskolai történelemtanár, az emléktúra 2014-es elindítója és szervezője elmondta portálunknak, hogy 20-an tették meg a teljes távot. 

– A résztávokra csatlakozók száma viszont mindegy százra tehető minden napon. Közülük 10-15 en voltak azok, akik a három nap valamelyikét végig együtt gyalogolták a "kemény maggal". Ez a szám magasabb, mint az eddigiek. Ami nagyon izgalmas, hogy sok fiatal csatlakozott hozzánk egy-egy napra, és az esti beszélgetéseken elmondták, milyen személyes érintettségük van ebben a tragikus történetben – részletezte a szervező.

"Beszélnünk azokról a nehézségekről, amelyeken keresztülment a magyarság az elmúlt évszázadban"

Kosztra Gábor arról is beszélt, hogy évtizedekig mély hallgatás övezte az elhurcoltatást és a szenvedést, amely családokat és generációkat nyomorított meg a titkokkal és az elfojtott érzelmekkel, sérelmekkel.

– A túránk egyik célja ezen történetek feltárása és feldolgozása, hogy valamilyen módon együtt emlékezzünk, továbbá kezdjük el feltárni és feldolgozni ezen traumákat, bevonva a túlélők leszármazottainak második és harmadik generációját, valamint a szélesebb társadalmi közeget. Az emléktúra pihenőin, esténként mindig nagyon izgalmas történeteket hallunk egymástól. Sok ember sokféle esetet mesél el ilyenkor. Csak egy része kapcsolódik a malenkij robothoz, de ez így van rendjén, mert a kezdeményezésünk üzenete szélesebb közönségnek is szól. A magyar történelem XX. századi tragédiáinak minden áldozata előtt fejet akarunk hajtani. A túra célja az is, hogy minél több honfitársunknak segítsen feldolgozni saját családja múlt századi traumáját, legyen szó Trianonról, a Don-kanyarról vagy 1956-ról. Ezeket a szörnyű eseményeket a családokban is helyre kell tenni, szembe kell velük nézni. Lehet ugyanis, hogy nem is tudunk arról, hogy a dédszüleink, nagyszüleink miket éltek át. Beszélnünk azokról a nehézségekről, amelyeken keresztülment a magyarság az elmúlt évszázadban. Ezzel az egész magyar társadalom szorosabb összetartozását segíthetjük – emelte ki Kosztra Gábor.

A malenkij robotra hurcoltak emlékére, illetve a túrázók köszöntésére a vasútállomáson kerencsendi és kompolti kórusok adtak rövid műsort. Az állomáson található emlékműnél tartott gyertyagyújtás és koszorúzás után a résztvevők közösen elénekelték a Himnuszt. 

Forrás: Heol.hu