Lágerjárat kiállítás Kál-Kápolnán
Beküldte hivatali szerkesztő – 2016. ápr. 2., szo. - 21:06
Megérkezett a Kál-Kápolna vasútállomásra a Lágerjárát – az utazó vagonkiállítás. A Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre kezdeményezésére egy 12 állomásból álló vagonkiállítást hoztak létre, emlékezve az 1944 karácsonyától folyamatosan munkatáborokba elhurcolt magyarországi német lakosságra.
Kál – Kápolna a kiállítás harmadik állomása, olyan helyszíneken lehet megtekinteni az egykori marhavagonból átalakított kiállítást, ahol a település tranzit fogolytáborként funkcionált. A vagonban filmeken és információs táblákon keresztül mutatják. be a borzalmakat.
Mint ismert az első koncentrációs tábort 1918-ban hozta létre Lenin és Trockij, ahová az úgynevezett „nép ellenségeit” kegyetlen körülmények között dolgoztatták. Ezek a táborok egyre csak bővültek és újabbak jöttek létre, nem szűntek meg az I. és a II. világháború lezárásával. A GULAG táborokban kényszermunka folyt, az szovjet országépítés fő pilléreként funkcionált. A táboroknak két formája létezett a GULÁG-ba politikai okok miatt kerültek hadifogolyként és internáltként, míg a GUPVI-ba koholt vádakra alapozva ítélték el az embereket. 1944-től folyamatosan hurcolták el a polgári személyeket három csoportba sorolva: hadifogoly létszám kiegészítésére, etnikai tisztogatásként és németként való internálására – ők a GUPVI-ba kerültek.
A német lakosságot „bűnös népnek” tartották, ezért folyamatosan deportálták a nemzetiséget, az itthon maradóktól elvették a házukat, összecsomagoltatták a holmijukat és el kellett hagyniuk az országot. Míg sokakat kényszermunkára ítéltek a Szovjetunió területén, malenkij robotra, azzal hitegették őket, hogy csak rövid időre kell menni
Kál-Kápolna 1944 decemberétől tranzit táborként szolgált Heves, Pest és Nógrád megyéből gyűjtötték össze a német származású munkaképes 17 és 45 év közötti férfiakat, valamint a 18 és 30 év közötti nőket. Majd itt bevagonírozták őket és a lágerekbe vitték. A legfrissebb kutatások szerint a malenkij robotra elhurcoltak száma országosan megközelíti az egy millió főt, ebből mintegy 131 ezer német nemzetiségű, 112 ezer férfi és 22 ezer nő. A német származásúak közel harmada soha nem tért haza. Munkaszolgálatuk átlagosan három évig tartott, a lágerekben többségük bányában, kőfejtőben, romeltakarításban dolgozott. Sanyarú körülmények között éltek és csak a hazamenetelt várták, sajnos sokuk sohasem térhetett haza. Az utolsó lágert a Szovjetunióban 1987-ben számolták föl. A szombati megnyitón két túlélő is jelen volt.
A kiállítás április 13-ig minden nap látogatható.
Forrás: füzeshirek.hu
magyar